ENGLISH
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

III. Zsákfalu Mini-találkozó - 2008.08.02.

A III. Zsákfalu Mini Találkozó volt a számomra az első Mini Találkozó. Már maga az utazás is nagy élmény volt, mert még nem ültem Miniben, főleg nem olyanban aminek a motorja szigetelés híján felér egy 3 órás rockkoncert hangerejével és annak majdnem minden mellékhatásával. Az érkezés után bemutatkozások hosszú sora állt elém, majd a csomagok bepakolása a jurta táborba.

Délben eljött az ebéd ideje, amelyet a finom gulyás illata is jelzett. Ebéd után egy kis pihi, aztán irány a Hédervári Kastély, melynek parkjában csodálhattam meg igazán, hogy mennyi Mini van a találkozón, és hogy milyen szép nyomokat hagy a tömör acél a gondozott gyepen. Legfőképp az a két Mini tetszett, aminek kicsit rikítós zöld és sötét rózsaszín színe volt. (Congratulations Csonka Pityu and Máté – a szerk.)

Egy kis idegenvezetéssel és fakultatív csatangolással megtörtént a kastély gyönyörű szobáinak és eldugott zugainak látogatása. Némi fotózás zajlott az angolkert hátsó részében is és utána indult meg a csapat Győrbe a 16 órakor kezdődő felvonulásra. Az odavezető utat vidámmá tette a folytonos dudálás és integetés az éppen arra járó bicikliseknek és járókelőknek.

Apró késés és egy-két Mini bevárása után megindult a sor Győr sétálóutcájában. Kisebb-nagyobb kerülőkkel a városban megérkeztünk a Dunakapu térhez, ahol felsorakozott az összes Mini. Sok arra járó csodálta meg az autókat rajtam kívül is. Majd ¾ órás, úgymond szabadprogram volt arra, hogy mindenki fagyival vagy egyéb édességgel - esetleg frissítően hideg itallal - induljon el a következő állomásra. 18 óra előtt nem sokkal indultunk el Abdára, a Venesz Családhoz, ahol nagyon kedvesen sörrel és egyéb röviditalokkal vártak minket. Habár az időjárás sajnos közbeszólt az udvarra tervezett programnak, a garázsban és egyéb esőmentes helyen álldogálva ittunk, beszélgettünk és megnéztük a hamarosan elkészülő gépcsodát. Az eső közepette jött egy kis rossz hír, hogy a szállásnál kicsit rosszabb idő volt, mint ahogyan mi gondoltuk, vagyis ott 3 órával előbb kezdett zuhogni az eső, és az egyik szoba beázott. Szerencsére a földön hagyott táskákat és más dolgokat felpakolta a szakács miután a véletlen szerencséje folytán sikerült a szabadtéri vacsorakészítést lebonyolítania a vihar előtt. Mindenesetre ez a társaság kedvét nem rontotta el, fogyott a sör és lassan a felhők is az égről Abda felett.

Kis idő múlva visszaindultunk az eső közepette Vénekre. Mikor odaértünk mindenki kicsit megdöbbenve nézte az erdő melletti szállást, ahol a füves rész és a földút helyett pocsolyák és sáros utak fogadták a Minikéket. Nem mindenki merészkedett le a Minijével egészen a jurtáig, attól félve, hogy beleragadnak másnap reggelre a sárba a kisautók amiket majd traktorral kell kirángatni… A kör alakban felépített tábor közepén a terület nagyszerűen megtelt bokáig érő vízzel, így számunkra maradt az ugrálás és egy méteres sávnyi vízmentes terület, ahol közlekedni lehetett a konyha és a szobák között. Sziszi az elsők között ért a táborba és gumicsizmában próbált igazi hős módjára utat törni egy seprűnyéllel a felgyülemlett víznek mire odaértünk. Miután az egész csapat a szálláson volt, a vacsora várt minket és egy kicsit később már az asztalok is terítve voltak. Mindenki asztalhoz ült és neki látott a lakomához, aztán az is kiderült, hogy a szakácsnak olyan automata Minije volt amelynek ajtói előrefele nyíltak. Többeknek okot adott a bejelentés a vitára miszerint ilyesmi nem létezhetett, illetve Misi bácsi esetleg egy tuningolt Mini tulajdonosa lehetett… Amit bevallok, az az, hogy nem szeretem a pörköltet, de ez nagyon is finom volt és nagyon ízlett, szóval minden tiszteletem a gasztronómia mesterének. A repeták és a háromféle pörkölt végigkóstolása után, az italokkal folytatódtak a mesélések, beszélgetések.

Vacsora után pedig kezdetét vette a véget nem érő karaoke, ami szinte szó szerint jó sokáig nem is ért véget. Az este folyamán hosszú beszélgetések, táncolások és két születésnapos megünneplésének lehettünk a tanúi, utóbbiak aztán a köz javára felszelték a tortáikat. A születésnapi éneklés után a feketeerdő és a barackos túrós torta is felvágásra került annak, aki még bírt enni a vacsora után. A karaoke-t Linczy kezdte meg egy dallal. Aztán lassan mindenki egyesével majd kettesével felbátorodva énekelte a sorra játszódó dalokat. Közben meghallgattunk egy régről előkerült gyöngyszemet, a hamarosan hivatalos Mini Himnuszt (Apostol – Dili-Lili) Linczy 69,73 %-os szövegtudásával együtt. Az éjszakai hangulatról nem sok mindent írhatok, mert fél 1 körül lefeküdtem... ami többé-kevésbé alvással is párosult :-). Fél 7-kor és az éjjel még párszor arra ébredtem fel, hogy Csabika, Turbó Peti, Kerényi Ata, Jenny és Zsuzsi a hamarosan elkészülő fantázialemezükre gyakorol a rögtönzött szabadtéri stúdióban.

Fél 9 körül a reggeli előkészítve állt az asztalon és többé-kevésbé mindenki asztalhoz ült, de voltak, akik későbbre tették maguknak az evést. A bőséges reggeli után előbújtak a későn fekvők is a mély téli álmukból, magukhoz vettek valamit, majd vissza is feküdtek.
Páran a reggeli után elhagyták a tábort és elindultak hazafele, mi pedig frissítő - vagy inkább felrázó - sétára indultunk a gyönyörű tájon a Duna partjára. Néhányan közülünk a szálláson vállalták magukra a romeltakarítás héroszi feladatát. Reggel az eső utáni fülledt melegben lassan battyogva elértük a töltést, aztán sorban megláthattuk a víz elől magasra épült nyaralókat is. Majd egy ösvényen eljutottunk a Duna partra és kicsit leültünk sütkérezni a lépcsőkre és a fűbe. Egy darabon végig sétálva gyönyörködhettünk a természet szépségeiben és a mindig változatosabb házikókban. Miután visszaértünk, pakolódni kezdtünk, rendet raktunk és lehúztuk az ágyneműket. 11 óra körül már többen vártak arra, hogy elinduljunk Nagybajcsra ebédelni, de ez csak fél 1-kor történt meg. Addig is megpakolta mindenki a kis autóját és elpakolták az esti karaokehoz szükséges elektromos dolgokat, meg a megmaradt húsos kondérokat. Aztán kicsit üldögélve, viccelődve tereltük el figyelmünket a lassan telő időről. Az este énekesmadarai nélkül sehova sem mentünk volna, úgyhogy kegyelmet nem ismerve felébresztették Petit és Jennyt is. Mindent rendbe hagyva magunk után indultunk el a vendéglőbe, ahol már vártak minket. Éhesen helyet foglaltunk az asztaloknál, majd nemsokára meghozták a húslevest. Utána jött a rántott hús, és sült hús sonkás-sajtos-gombás feltéttel, mellé uborkasalátával. Desszert is volt, már akibe belefért. Egy kis ebéd utáni pihenős, italozós ülés után kezdődött a búcsúzkodás.

Nagy meglepetésemre nekem osztotta ki a beszámoló megírójának szerepét Linczy. Először azt hittem csak viccel, de a fentiekből látszik, hogy mégsem humorizált. Remélem a feladatot sikerült elfogadhatóan teljesítenem :-). (makula-free – a szerk.) Fél 3kor megindult a csapat hazafele kisebb-hosszabb úttal szembe nézve, mindenki más irányba. Boldogan préselődtem be a tágas Minike utasterébe és elmondhatom, hogy nagyon-nagyon jól éreztem magam ezen a két napon, az első Mini Találkozón, ami reményeim szerint koránt sem az utolsó volt.

Fodor Eszti

Belépés


Név:


Jelszó:


Regisztráció

Szavazás

Milyen kütyün keresztül olvasod a honlapunkat?




szavazás állása és régi szavazások