ENGLISH
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

A Mini Club Hungary története a kezdetektől napjainkig (FeriArchív) - 2008.11.19.

A folyamatos kapcsolattartás az akkori tulajdonosokkal egy komoly fotógyűjteményt és címlistát eredményezett. 1986 nyarán mint néző eljutottam az első magyarországi Forma 1-es futamra, a Hungaroringre. Úttalan utakon lehetett araszolva eljutni a parkolóig, amit a domboldal jelentett. Ekkor találkoztam az akkor még Leninvárosnak nevezett tiszaújvárosi Kapusi Zoltánnal és feleségével. Rövidesen négyen lettünk Minisek, akik rendszeresen találkoztunk. Németh András, Varga József és mi ketten. Így 1989-ben egy leninvárosi randevúnk alkalmával döntöttük el, hogy alapítsunk Mini Clubot. Röviddel ezután rá kellett jönnöm, hogy csak magamra számíthatok. Készítettem klubmatricát, ami még elég kezdetleges volt, de arra jó volt, hogy jelképezzük tevékenységünket. Még 1982-ben ismertem meg Bejte Andrást, pesti Ministársamat. Ő Németországban klubtag volt, így a klub folyóiratai is fellelhetők voltak nála. 3-4 címet aláhúzott, miszerint itt érdemes érdeklődni, levelezni. Elsőként írtam Timo Salminnek a Flying Finns Mini Club képviselőjének. Akinek ismerős a név, az a 2002-es Egri Mini Weekendről emlékezhet rá. Jakab Szabolcs mitfahrere volt Timo, akik mellesleg megnyerték a rallye-t.

Egyidőben vettem fel a kapcsolatot a Mini Register von Deutschland/Robert Websterrel, aki első bemutatkozó levelem alapján rögvest értesítette a nagyobb Világ-Registereket. Így már 1992-ben szerepeltünk a San Franciscoi Mini Owners of America (MOASF/Chris Pegues) kiadványában. Hirdetést adtam fel itteni autós újságokban, Minis-társakat keresve. Elsők közt jelentkezett Borostyánkői Zsolt, Berek Zsolt és Kerényi László Bajáról. Mivel Németországból a Redaktion Mini kiadványát már rendszeresen kaptam, minden külföldi eseményről tudomásom volt. Egy hír a Szlovák Mini Club találkozóját propagálta. A már ismert Miniseket megkeresve kialakult az első külföldi találkozón résztvevő delegáció összeállítása. Elmondhatatlan érzés volt 3 Minivel begördülni a pöstyéni Slivana kempingbe 1995 júniusában. Borostyánkői Zsolt kollegájával Palásti Attilával a 850-es alapgéppel, Kerényi Laci az akkor még 12”-os Mayfairjével és én a Minoval. Gazik Villiam első találkozásuk óta a legjobb Minis kollegák egyike. 1995 már fontos eseményt is tartogatott számunkra. A Határ úti Rover szalon egy Mini kisorsolására voltunk hivatalosak. Az én és a Rover címlistája alapján és egy korábbi Rover bemutató eredményeként komoly számú Mini gyűlt össze a szalon udvarán. Emlékszem, a portás alkalomhoz illő reverendában tisztelgett mindenkinek. Zalatnay Cini sorsolta ki a nyeremény Minit, amit egyébként az OB tamponnal lehetett nyerni.
































































































Az állófogadáson újságírók hada is részt vett. Itt ismertem meg Négyesi Pált, aki ma is az egyik legnagyobb tudású autós szakújságíró. Később a méltatlanul hirtelen megszűnő Auto Classic újság szerkesztőjeként gyakorta adott híradást klubunk találkozóiról. 1995 őszén Borostyánkői Zsolt, Kerényi Laci és Kerényiné Márti kezdeményezésére megszerveztük a november 18-ai Alakuló taggyűlést. Stílszerű helynek a Budapesti Közlekedési Múzeumot választottuk. A taggyűlés jó hangulatban, hatalmas tenni akarást megfogalmazva 22 taggal megalapítottuk a Mini Club Hungary-t. Dr. Fölkl Márti a cégbírósági bejegyzést napok alatt lerendezte. A klub logójának a ma is használt formátumot fogadtuk el, bár a későbbiekben az évszám elégedetlenségre adott okot. Hisz az alapítás 1995. Aki elolvassa ezt az összeállítást, biztosan igazat ad a 6 évvel azelőtti évszám szerepeltetésének. Berek Zsoltival kiegészülve megjelent klubunk hivatalos hírmondója, a „Mini” első száma. Borostyánkői Zsolti, mint főszerkesztő fáradtságot nem kímélve fáradozott a következő számok megjelentetésében. Egy jó darabig Berek Zsolti, majd Fülöp Zsuzsi végezte ezt a nemes, de sokszor hálátlannak tűnő feladatot. Elsőként itt mutatkozott meg a tagtársak közönyössége. Mindenki várta a következő számot, de hogy estleg cikket is írjon bele, az már csak húzódott, halasztódott. Egy időre szerkesztő nélkül maradtunk, részben az én hibámból is, hisz bizalmat adtam egy nyíregyházi kollegának, aki egy évig „szemfényvesztett”. A megújulást Miniológia néven Nagy Tamás neve fémjelzi. A nyomdai munka Sas Viktor & Gabi tevékenységét jellemzi. No de előrehaladtam az időben. Klubunk rendszeres résztvevője lett a szlovák, osztrák, majd a cseh Minis találkozóknak. A vendéglátást mi is viszonozni tudtuk, 1996-tól minden év júliusában megrendezzük Mini Weekend-ünket. A nemzetközi részvétel már a keszthelyi, első találkozón is meghatározó volt. 3-4 ember több hónapos szervező munkájaként immár 8. találkozónk lesz soron. Klubunk egyik legnagyobb sikere az 1999-ben a Közlekedési Múzeumban rendezett időszaki kiállítás. Berek Zsolti, mint főszervező letette kézjegyét a kiállítóteremben. Ilyen volumenű bemutatót egy témakörben talán azóta sem látott a Nagyérdemű. Klubunk történetében sajnos nem épp örömteli dolog is történt. A munka nagy részét 4-5 ember végezte éveken át. A különböző negatív vélemények, az elismertség hiánya, a személyemmel szembeni megnyilvánulása azt eredményezték, hogy az addigi „mag” kivált klubunkból és egy újabb Minis kört hozott létre. A dolgozó tagtársak kilépésével sürgőssé vált az új vezetőség kijelölése. Olyan emberek, mint Kotroczó Balázs és Bauer Feri léptek a munka frontjára. A folyamatos megújulásért ma Jánosa Julianna, Horváth Anikó, Simon Peti és Balázs a felelős. Tehát a kilépések új embereket hoztak az élre és be kell látni, 2-3 év intenzív klubtevékenység kifárasztja tagtársainkat. Nem szóltam még részvételünkről a nagy Mini-Világtalálkozókon. Kiss Gábor több ízben is elhozott komoly díjakat Angliában és Svájcban Jaguár festésű Minijével. A Jeney Tóth Szabolcs – Koós Gergő páros finnországi részvétele, a Mózes család, a Borostyánkői család és a Kerényi család olaszországi Mini-találkozókon való részvétele és az ott elért eredményeik méltán öregbítik a magyarországi Minis élet hírnevét. Lassan, de biztosan mind több Mini éri el a 25, ill. 30 éves korhatárt. Ez feljogosít bennünket arra, hogy külföldi veteránjármű-találkozókon is részt vegyünk. Ehhez természetesen nem elég egy jól karbantartott gép, ide már elhivatottság kell az eredetiséget szem előtt tartva. Ebben segítségünkre van a Magyar Veteránautós és Motoros Szövetség. A MAVAMSZ-nak alapító tagjai vagyunk és próbáljuk a ránk háruló kötelezettségeket ellátni. A járműpark nagyban része van a Szőnyi úti Amero-R Kft.-nek. Alakulásunk óta elsőként támogatja tevékenységünket. A Bárdi Autó Rt. Szintén kedvezményekkel segíti a többi márkaklubot is. Azt az összeállítást az interneten, vagy a klubújságban olvashatod, úgy mint a Honi Mini-történelem című írásomat is. Amit Nagy Tamás létrehozott, mint internetes weboldal, most Simon Petiék egyengetik. A mai kort leghűbben ez a forma jellemzi, bár a klubújság mikor kézbe kerül, tartalmával, a felidézett találkozók képeivel, az apróhirdetések aktualitásával, minden tagtárs igazán érezheti, hogy tartozik valahová, ahol számítanak rá. Örömteli tendencia, hogy mind több tagtársam olvassa a Mini World, vagy a Mini Magazine angol Minis újságokat. Bár a trend, amit a bemutatott járművek nagy része sugall, nem épp az „original Mini”, mindinkább a „Custom Mini” irányzatot favorizálja. No de majd fordul itt a kocka…

Ez a két újság játékaival, rejtvényeivel elérhető közelségbe hoz olyan felszereléseket mint nyeremény, amire gondolni sem merünk. Itt feltétlen meg kell említeni Nagy Tamás és Szilágyi Péter 1:1 arányú, hóból készített Mini Antartica típusú gleccser fehér Mini projektjét, amit szintén díjazott a Mini Magazine.

Utolsó pontban idézem fel az 1999-es IMM és a silverstone-i @40 éves Mini Évforduló eseményeit. Az a 12 autó utasa, aki kint volt, általában kellemes és jó élményeiről tud beszámolni. A kint töltött egy hét jó lehetőséget nyújtott egymás megismerésére és a más országok Miniseit is jobban meg tudtuk ismerni. A Gaydon-i kiállítás, a Mini 133 féle kiviteléből azért is nagyszerű volt, mert a típusonként bemutatott 5-5 kocsi közé mi is be tudtunk férni. És amikor a zsűri az adtalapra beírja, hogy Mini Club Hungary és ezt az eredményhirdetésen visszahallod, az egy nagyszerű dolog…

Mik lehetnek a terveink? - Az alapszabályban rögzített, a Mini Mánia ápolása, - Mind több Mini minél magasabb szintű felújítása, netán restaurálása, - Külföldi találkozókon való profi részvétel, - Magas színvonalú hazai találkozók szervezése, - A hazai Minizés a jármű rangjának megfelelő helyen tartása

Utolsó bekezdésként röviden a klub logójáról. Formája a klasszikus Monte Carlo Rallye rallyetábláját utánozza. Az évszám a legkorábbi elhatározás évét jelzi: mikor is elhatároztuk: klubot alapítunk.

A Mini logóban egy ritka különleges kivitel. Típusa Morris Mini Cooper 970s. Színösszeállítása Fiesta Yellow/Old English White. Nem csak színösszeállításában ritka a B.M.C.-tól. Összesen 963 db-ot készítettek a típusból, 1964. 06. 17-től 1965. 04. 01-ig. Az „A series” motor - ellentétben a többi kivitellel – nem volt hosszú löketű (70,6x61,91mm). Ezért 10:1 arányú sűrítéssel, fenomenális motorfordulatszámon dolgozott. Végsebessége 195 km/h! Rendszáma EDJ249C. Az angliai Mini Sport 1994-es katalógusában található.

Köszönöm figyelmed,
Feri (001)

2003. január



Feltöltötte: Linczy | Megnézték: 4160 vissza

Belépés


Név:


Jelszó:


Regisztráció

Szavazás

Milyen kütyün keresztül olvasod a honlapunkat?




szavazás állása és régi szavazások