ENGLISH
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Elhunyt Timo Mäkinen - 2017.05.12.

Május 4-én, 79 éves korában meghalt Timo Mäkinenfinn raliversenyző, Monte Carlo Rally-győztes, négyszeres világbajnoki futamgyőztes pilóta, a Mini sportsikereinek egyik legnagyobb alakja.



Mäkinen 1938. március 18-án született Helsinkiben. 21 évesen, az 1959-es 1000 Tó Rallyn állt rajthoz először egy Triumph TR3-assal, majd 1960-tól nagyrészt Minivel versenyzett. Kipróbálta az Austin Healeyt is, amellyel 5. lett az 1963-as RAC Rallyn. Az 1964-es év nagy részében már Minivel versenyzett, de legnagyobb sikerét az év végén ismét egy Healeyvel szerezte, második lett az RAC Rallyn. 1965-ben visszatért a Mini Cooper S-hez, amellyel megnyerte a Monte Carlo Rallyt (Paul Easterrel) és az 1000 Tó Rallyt (Pekka Keskitaloval) is, míg ismét második lett a Healeyvel az RAC-n. 1966-ban is elsőként haladt át a célvonalon a Monte Carlo Rallyn, ismét Paul Easterrel az oldalán (mögötte Rauno Aaltonen és Paddy Hopkirk végzett szintén Minivel), de a versenybíróság szabálytalan fényszórókra hivatkozva megfosztotta őket elsőségüktől. Mäkinen nem csüggedt, és sikert sikerre halmozott az év hátralévő részében, többek között az 1000 Tó Rallyt és a München-Bécs-Budapest Rallyt is megnyerte. 1967-ben második lett a Tulipán Rallyn, és zsinórban harmadszor is megnyerte az 1000 Tó Rallyt. Az 1968-as év nem sikerült túl jól a számára, sorozatos műszaki hibák miatt alig fejezett be versenyt a Minivel (a Montén csak 55. lett), így az év végén Ford Escortra váltott, majd 1969-ben Lancia Fulviával is próbálkozott. 1964 és 1969 között kizárólag Pekka Keskitalo és Paul Easter navigálásával versenyzett felváltva. 1970-ben végleg a Ford Escort mellett döntött, „jobb egybe” pedig Henry Liddon ült Easter helyett, de a finn bajnokságban továbbra is Keskitaloval versenyzett. Az eredmények újra jönni kezdtek, 1970-ben és 1972-ben második, 1973-ban első, 1974-ben második, 1975-ben pedig harmadik lett az 1000 Tón, a RAC Rallyt pedig egymás után háromszor (1973 és 1975 között) megnyerte Liddonnal, miközben két Rally Bandamát is nyert (1974, 1976). 1977-től Fiat 131 Abarth-tal, valamint Peugeot 104-gyel és 504-gyel próbálkozott, de komolyabb eredményeket már csak finnországi futamokon ért el egy 1978-as Rally Bandamán szerzett 2. helyen kívül. 1978 és 1980 között leggyakrabban Jean Todt, a Forma-1-es Ferrari legendás csapatvezetője, a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) jelenlegi elnöke olvasta neki az itinert. Pályafutása során háromszor nyerte meg a finn rallybajnokságot. Az 1994-es Monte Carlo Rallyn – Paddy Hopkirkhöz hasonlóan – a Mini első Monte-győzelmének 30. évfordulója alkalmából Paul Easterrel az oldalán még egyszer utoljára rajthoz állt egy Rover Mini Cooperrel, de a második szakaszon fel kellett adnia a versenyt az üzemanyag-ellátó rendszer problémája miatt. 2010-ben az elsők között választották be a Rally Hall of Fame-be Paddy Hopkirkkel, Rauno Aaltonennel és Erik Carlssonnal együtt.

Emlékét megőrizzük!
Feltöltötte: Linczy | Megnézték: 962 vissza

Belépés


Név:


Jelszó:


Regisztráció

Szavazás

Milyen kütyün keresztül olvasod a honlapunkat?




szavazás állása és régi szavazások