ENGLISH
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasdhoz

A Minitől az Olimpiáig - 2018.02.13.

Már javában zajlik a XXIII. Téli Olimpiai Játékok a dél-koreai Pjongcsangban, és ennek apropóján az általunk, magyarok által előszeretettel emlegetett „magyarok mindenhol vannak” közhelyet most nyugodtan átírhatjuk: magyar Minisek mindenhol vannak! Hát persze, hogy a téli olimpián is. Nem is akárkiről van szó, hanem a magyar olimpiai csapat zászlóvivőjéről, Nagy Konrádról, legjobb „nagypályás” gyorskorcsolyázónkról, aki bizony szinte születésétől fogva szívhatta magába kis angol kedvencünk szeretetét.

...

Azok, akik már a Mini Club Hungary alapításánál is ott bábáskodtak, vagy akár csak a klub első nagyjából egy évtizedének bármely szakaszát végigkísérték, bizonyára emlékeznek márkatársunkra, a debreceni Nagy Tibire és sárga 1275 GT-jére, na meg persze a hátsó ülésen mosolygó gyerekekre, Norbira és Konira. Történetünk főszereplője – utóbbi – még csak 3 éves volt, amikor édesapja 1995-ben eldöntötte: eladja az alig fél éve vásárolt Suzukit, és kerül, amibe kerül, megszerzi azt a tavaly Nyíregyházán látott furcsa jószágot Béla bácsiéktól, akiknél 20 éve családtag volt a „furcsa orrú” Mini. Megszerezte, és ezzel kezdetét vette az őrület. Ha egy évvel később, egy „szerencsés” véletlen folytán nem pont Karcag mellett, Kisújszálláson robban le, ahonnan egyből a márka legnagyobb barátjához és ismerőjéhez, Király Ferihez küldik, talán csak jóval később, vagy soha nem érinti meg a „klubozás” szele. De így történt, és mikor a „kedves megszállott” hamisítatlan stílusában bemutatkozott neki („Üdvözöllek, Király Ferenc, Mini Club Hungary, Innocenti Mini Cooper”), majd kérdés nélkül nyitotta a motorháztetőt és sorolta a hiányosságokat („Hol a GT-csík?”), végül beszámolót tartott a magyar Mini-klubról, Tibiék sorsa végleg eldőlt.

... 

A sárga Clubman első találkozója a következő karcagi Ál-Ferenc Nap volt, és innentől nem volt megállás: a hazai találkozók mellett Szlovákiába, Ausztriába, Németországba és Angliába is eljutott a Nagy-család a Minivel. Ez utóbbi, az 1999-es gaydon-i IMM az álmok találkozója volt a család férfi tagjai számára – a krónikák szerint főszereplőnk anyukájának Minihez fűződő viszonya ugyanekkor komoly károkat szenvedett –, és ekkor hangzott el a 7 éves Koni szájából a következő örökbecsű is: „Apa, ott vagyunk már?” Hogy mi olyan különös ebben a kérdésben? Hogy ez még a Debrecen tábla környékén volt. Odafelé. J Később, a 2000-es évek elején Tibi – Isten bocsássa meg! – új MINI-re cserélte a GT-t (a német reinkarnációt is kedvelő csekély számú olvasó kedvéért érdekességképpen említsük meg: nekik volt az első kompresszoros Cooper S-ük az országban), amellyel – Koni nagyszerű navigálásával! – megnyerték a 2002-es Slovensky Zraz Mini rallyját, amely örök emlék marad mindkettejük számára. A klasszikus Mini hagyományait a 2 évvel idősebb báty, Norbi vitte tovább egy British Open Classic-kal, míg Koni energiáit hamarosan az élsport kötötte le. Ekkor még valószínűleg álmaiban sem gondolta, hogy egyszer 205 országban tévénézők százmilliói figyelik majd, ahogy hazáját képviselve, nemzeti lobogónkat a magasba emelve a maroknyi magyar csapatot egy olimpiai stadionba vezeti…

... 

És most egy kicsit hagyjuk a Minit, beszéljünk Konrádról, az élsportolóról. 1992. március 26-án született Debrecenben. Hat évesen tanult meg korcsolyázni – édesapja és bátyja tanítgatták – a nagyerdei műjégpályán, de sportkarrierjét nem gyorskorcsolyával kezdte: kerékpározásban korosztályos magyar bajnok volt és nemzetközi versenyeken is szép eredményeket ért el, sőt, amatőr szinten a jégkoronggal is megpróbálkozott. A korcsolyával akkor került közelebbi kapcsolatba, amikor 2006-ban egy testnevelésórán kimentek a műjégpályára, és tanára felfigyelt a tehetségére és sebességére. Az ő javaslatára elindult a diákolimpián, amelynek megyei selejtezője után váratlanul az országos döntőt is megnyerte. Két évvel később már magyar válogatottnak mondhatta magát. Kezdetben ő is a nálunk sokkal népszerűbb rövid pályás szakágban versenyezett, 2007-ben már bronzérmes volt a magyar junior bajnokságon 500-on, 1000-en és 1500-on is. 2009-ben 1000 méteren junior magyar bajnok volt, 500-on és 1500-on harmadik. A 2009-es junior világbajnokságon hatodik, 2010-ben tízedik lett a magyar váltóval. 2010-ben már a felnőttek mezőnyében (is) versenyezett a magyar bajnokságban, ahol összetettben bronz-, a 3000 m-es szuperdöntőben pedig aranyérmet nyert. Egy évvel később az 5000 m-es váltóval tudott győzni Oláh Bencével, Burján Csabával és Knoch Viktorral (akik közül utóbbi kettő – a Liu testvérekkel kiegészülve – ugyanebben a számban fantasztikus versenyzéssel a négyes döntőbe jutott Pjongcsangban).

Konrád 2013-ban váltott short trackről nagypályára, többek között azért, mert ott nem a helyezkedésen és a ritmusváltásokon van a lényeg – amelynek magassága nem annyira kedvez –, és nem az ellenfelet kell megverni gyakran brusztolós előzések során, hanem csak saját magával és az idővel versenyez, és nagyobb szerephez jut az állóképessége. A 2013. decemberi Téli Universiadén már nagypályásként indult, és 10000 m-en rögtön megdöntötte a közel 20 éves országos csúcsot, 1500-on pedig 6. lett.  A 2014. januári összetett Európa-bajnokságon 22. helyen végzett, és kvótát szerzett az egy hónappal későbbi szocsi téli játékokra is, ahol – élete első olimpiáján – 1500 m-en 26. lett. A következő két évben egyaránt 16. volt az összetett EB-n, míg első összetett világbajnokságán, 2015-ben 21. lett. (Az „összetett” azt jelenti, hogy 500, 1500 és 5000 m-en elért eredmények alapján hirdetnek összetett végeredményt.) 2016-ban a minszki EB-n 500 m-en bronzérmes lett, az olaszországi Baselga di Pinében pedig – az Óbudai Egyetem műszaki menedzser szakos hallgatójaként – megnyerte az egyetemi világbajnokságot 1500 m-en. Ugyanebben az évben a lillehammeri Téli Ifjúsági Olimpiai Játékok nagykövete volt. (Sokoldalúságára jellemző, hogy a kerékpárral, mint kitűnő kiegészítő sportággal sem hagyott fel, 2014-ben például a pályakerékpár magyar bajnokság elit 1000 méteres állórajtos időfutamában 2. lett a BVSC színeiben.)

Hazai viszonylatban egyértelműen ő a legjobb nagypályás gyorskorcsolyázónk, ő tartja a magyar csúcsot 500, 1000, 1500, 3000, 5000 és 10000 méteren is, fejlődésére jellemző, hogy utóbbit leszámítva mindegyiket az elmúlt két évben futotta. (Sőt, a korcsolyaszövetség nyilván tart egy különleges kategóriát, a Városligeti Műjégpálya rekordjait is, Konrád 1000, 1500 és 3000 m-en is csúcstartó. 5000-en csak azért nem, mert egy bizonyos Sven Kramer, a versenyszám vancouveri, szocsi és pjongcsangi olimpiai bajnoka is járt egyszer nálunk…) Ezek után nem meglepő, hogy 2014 óta minden évben neki ítélték „Az év férfi gyorskorcsolyázója” címet. Bár a debreceni DSC-SI versenyzője, három éve már Calgaryban, a kanadai válogatott tagjaival készül a minél eredményesebb olimpiai szereplésre.

... 

Pjongcsangba fő távja, az 1500 mellett – amelyen a tavalyi világranglistát az igen előkelő 2. helyen zárta, és amelyen a legjobb 20-ba kerülés és 1:45-ön belüli időeredmény a célja – 1000 méteren is kvalifikálta magát. Az 1500 m döntőjét február 13-án (kedden), az 1000 m-t pedig február 23-án (pénteken) rendezik, mindkét nap – magyar idő szerint – délben kell a képernyőre tapadnia annak, aki látni szeretné „legminisebb” olimpikonunk szereplését.

Konrád, aki az olimpiai faluban a Torinóban 1500-on ötödik Knoch Viktorral és a pjongcsangi magyar küldöttség legnagyobb reménységeivel, a Liu testvérekkel lakik egy szobában, így nyilatkozott a MOB honlapjának az őt ért megtiszteltetésről:  „Nagyon örültem és büszke vagyok, hogy ilyen tiszteletre méltó küldetést bízott rám a Magyar Olimpiai Bizottság. Nagyszerű élmény volt, hogy nemcsak a magyar csapat, hanem az egész ország mögöttem állt. A nyitóünnepségen a zászlóvivő szerepre jelölés az egyik legnagyobb elismerés, amelyet valaha is kaptam. Hatalmas motiváció az elkövetkezendő két hétre. Ez egy új mérföldkő a sportkarrieremben.”

Szívből gratulálunk és szurkolunk Neked, Koni!

...

Frissítés:

Konrád 1:49.01-es időeredménnyel – futambeli ellenfelét, a kínai Aerchenghazi Xiakainit megelőzve – a 29. lett az 1500 m döntőjében, ami helyezésben és időeredményben is elmarad egy picit mind a négy évvel ezelőtti szereplésétől, mind az ő várakozásaitól, azt azonban hozzá kell tenni, hogy az előzetesen kitűzött 1 perc 45 másodpercen belüli időeredményt csak a három érmesnek sikerült elérnie. Mi így is nagyon büszkék vagyunk rá, és szurkolunk, hogy 1000 méteren olyan eredményt érjen el, amivel elégedett lesz.

Addig is kívánjuk, hogy élvezze az olimpiát!

Frissítés 2:

10 nappal az 1500 m döntőjét követően Konrád 1000 m-en 1:09.92-es időeredménnyel – egyéni csúcsától alig több, mint egy másodperccel elmaradva - a 21. helyen végzett. "A rajt nem volt jó. Legalább fél másodperc maradt az első 200 méterben. Utána viszont nagyon jól sikerült a hátralévő két kör." - értékelt Koni, aki szerint bőven a legjobb húszban végzett volna, ha jól startol.

Gratulálunk, Koni!

- BM -

Feltöltötte: mberes | Megnézték: 1486 vissza

Belépés


Név:


Jelszó:


Regisztráció

Szavazás

Milyen kütyün keresztül olvasod a honlapunkat?




szavazás állása és régi szavazások