ENGLISH
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

A Minitől az Olimpiáig - 2018.02.13.

Már javában zajlik a XXIII. Téli Olimpiai Játékok a dél-koreai Pjongcsangban, és ennek apropóján az általunk, magyarok által előszeretettel emlegetett „magyarok mindenhol vannak” közhelyet most nyugodtan átírhatjuk: magyar Minisek mindenhol vannak! Hát persze, hogy a téli olimpián is. Nem is akárkiről van szó, hanem a magyar olimpiai csapat zászlóvivőjéről, Nagy Konrádról, legjobb „nagypályás” gyorskorcsolyázónkról, aki bizony szinte születésétől fogva szívhatta magába kis angol kedvencünk szeretetét.

...

Azok, akik már a Mini Club Hungary alapításánál is ott bábáskodtak, vagy akár csak a klub első nagyjából egy évtizedének bármely szakaszát végigkísérték, bizonyára emlékeznek márkatársunkra, a debreceni Nagy Tibire és sárga 1275 GT-jére, na meg persze a hátsó ülésen mosolygó gyerekekre, Norbira és Konira. Történetünk főszereplője – utóbbi – még csak 3 éves volt, amikor édesapja 1995-ben eldöntötte: eladja az alig fél éve vásárolt Suzukit, és kerül, amibe kerül, megszerzi azt a tavaly Nyíregyházán látott furcsa jószágot Béla bácsiéktól, akiknél 20 éve családtag volt a „furcsa orrú” Mini. Megszerezte, és ezzel kezdetét vette az őrület. Ha egy évvel később, egy „szerencsés” véletlen folytán nem pont Karcag mellett, Kisújszálláson robban le, ahonnan egyből a márka legnagyobb barátjához és ismerőjéhez, Király Ferihez küldik, talán csak jóval később, vagy soha nem érinti meg a „klubozás” szele. De így történt, és mikor a „kedves megszállott” hamisítatlan stílusában bemutatkozott neki („Üdvözöllek, Király Ferenc, Mini Club Hungary, Innocenti Mini Cooper”), majd kérdés nélkül nyitotta a motorháztetőt és sorolta a hiányosságokat („Hol a GT-csík?”), végül beszámolót tartott a magyar Mini-klubról, Tibiék sorsa végleg eldőlt.

... 

A sárga Clubman első találkozója a következő karcagi Ál-Ferenc Nap volt, és innentől nem volt megállás: a hazai találkozók mellett Szlovákiába, Ausztriába, Németországba és Angliába is eljutott a Nagy-család a Minivel. Ez utóbbi, az 1999-es gaydon-i IMM az álmok találkozója volt a család férfi tagjai számára – a krónikák szerint főszereplőnk anyukájának Minihez fűződő viszonya ugyanekkor komoly károkat szenvedett –, és ekkor hangzott el a 7 éves Koni szájából a következő örökbecsű is: „Apa, ott vagyunk már?” Hogy mi olyan különös ebben a kérdésben? Hogy ez még a Debrecen tábla környékén volt. Odafelé. J Később, a 2000-es évek elején Tibi – Isten bocsássa meg! – új MINI-re cserélte a GT-t (a német reinkarnációt is kedvelő csekély számú olvasó kedvéért érdekességképpen említsük meg: nekik volt az első kompresszoros Cooper S-ük az országban), amellyel – Koni nagyszerű navigálásával! – megnyerték a 2002-es Slovensky Zraz Mini rallyját, amely örök emlék marad mindkettejük számára. A klasszikus Mini hagyományait a 2 évvel idősebb báty, Norbi vitte tovább egy British Open Classic-kal, míg Koni energiáit hamarosan az élsport kötötte le. Ekkor még valószínűleg álmaiban sem gondolta, hogy egyszer 205 országban tévénézők százmilliói figyelik majd, ahogy hazáját képviselve, nemzeti lobogónkat a magasba emelve a maroknyi magyar csapatot egy olimpiai stadionba vezeti…

... 

És most egy kicsit hagyjuk a Minit, beszéljünk Konrádról, az élsportolóról. 1992. március 26-án született Debrecenben. Hat évesen tanult meg korcsolyázni – édesapja és bátyja tanítgatták – a nagyerdei műjégpályán, de sportkarrierjét nem gyorskorcsolyával kezdte: kerékpározásban korosztályos magyar bajnok volt és nemzetközi versenyeken is szép eredményeket ért el, sőt, amatőr szinten a jégkoronggal is megpróbálkozott. A korcsolyával akkor került közelebbi kapcsolatba, amikor 2006-ban egy testnevelésórán kimentek a műjégpályára, és tanára felfigyelt a tehetségére és sebességére. Az ő javaslatára elindult a diákolimpián, amelynek megyei selejtezője után váratlanul az országos döntőt is megnyerte. Két évvel később már magyar válogatottnak mondhatta magát. Kezdetben ő is a nálunk sokkal népszerűbb rövid pályás szakágban versenyezett, 2007-ben már bronzérmes volt a magyar junior bajnokságon 500-on, 1000-en és 1500-on is. 2009-ben 1000 méteren junior magyar bajnok volt, 500-on és 1500-on harmadik. A 2009-es junior világbajnokságon hatodik, 2010-ben tízedik lett a magyar váltóval. 2010-ben már a felnőttek mezőnyében (is) versenyezett a magyar bajnokságban, ahol összetettben bronz-, a 3000 m-es szuperdöntőben pedig aranyérmet nyert. Egy évvel később az 5000 m-es váltóval tudott győzni Oláh Bencével, Burján Csabával és Knoch Viktorral (akik közül utóbbi kettő – a Liu testvérekkel kiegészülve – ugyanebben a számban fantasztikus versenyzéssel a négyes döntőbe jutott Pjongcsangban).

Konrád 2013-ban váltott short trackről nagypályára, többek között azért, mert ott nem a helyezkedésen és a ritmusváltásokon van a lényeg – amelynek magassága nem annyira kedvez –, és nem az ellenfelet kell megverni gyakran brusztolós előzések során, hanem csak saját magával és az idővel versenyez, és nagyobb szerephez jut az állóképessége. A 2013. decemberi Téli Universiadén már nagypályásként indult, és 10000 m-en rögtön megdöntötte a közel 20 éves országos csúcsot, 1500-on pedig 6. lett.  A 2014. januári összetett Európa-bajnokságon 22. helyen végzett, és kvótát szerzett az egy hónappal későbbi szocsi téli játékokra is, ahol – élete első olimpiáján – 1500 m-en 26. lett. A következő két évben egyaránt 16. volt az összetett EB-n, míg első összetett világbajnokságán, 2015-ben 21. lett. (Az „összetett” azt jelenti, hogy 500, 1500 és 5000 m-en elért eredmények alapján hirdetnek összetett végeredményt.) 2016-ban a minszki EB-n 500 m-en bronzérmes lett, az olaszországi Baselga di Pinében pedig – az Óbudai Egyetem műszaki menedzser szakos hallgatójaként – megnyerte az egyetemi világbajnokságot 1500 m-en. Ugyanebben az évben a lillehammeri Téli Ifjúsági Olimpiai Játékok nagykövete volt. (Sokoldalúságára jellemző, hogy a kerékpárral, mint kitűnő kiegészítő sportággal sem hagyott fel, 2014-ben például a pályakerékpár magyar bajnokság elit 1000 méteres állórajtos időfutamában 2. lett a BVSC színeiben.)

Hazai viszonylatban egyértelműen ő a legjobb nagypályás gyorskorcsolyázónk, ő tartja a magyar csúcsot 500, 1000, 1500, 3000, 5000 és 10000 méteren is, fejlődésére jellemző, hogy utóbbit leszámítva mindegyiket az elmúlt két évben futotta. (Sőt, a korcsolyaszövetség nyilván tart egy különleges kategóriát, a Városligeti Műjégpálya rekordjait is, Konrád 1000, 1500 és 3000 m-en is csúcstartó. 5000-en csak azért nem, mert egy bizonyos Sven Kramer, a versenyszám vancouveri, szocsi és pjongcsangi olimpiai bajnoka is járt egyszer nálunk…) Ezek után nem meglepő, hogy 2014 óta minden évben neki ítélték „Az év férfi gyorskorcsolyázója” címet. Bár a debreceni DSC-SI versenyzője, három éve már Calgaryban, a kanadai válogatott tagjaival készül a minél eredményesebb olimpiai szereplésre.

... 

Pjongcsangba fő távja, az 1500 mellett – amelyen a tavalyi világranglistát az igen előkelő 2. helyen zárta, és amelyen a legjobb 20-ba kerülés és 1:45-ön belüli időeredmény a célja – 1000 méteren is kvalifikálta magát. Az 1500 m döntőjét február 13-án (kedden), az 1000 m-t pedig február 23-án (pénteken) rendezik, mindkét nap – magyar idő szerint – délben kell a képernyőre tapadnia annak, aki látni szeretné „legminisebb” olimpikonunk szereplését.

Konrád, aki az olimpiai faluban a Torinóban 1500-on ötödik Knoch Viktorral és a pjongcsangi magyar küldöttség legnagyobb reménységeivel, a Liu testvérekkel lakik egy szobában, így nyilatkozott a MOB honlapjának az őt ért megtiszteltetésről:  „Nagyon örültem és büszke vagyok, hogy ilyen tiszteletre méltó küldetést bízott rám a Magyar Olimpiai Bizottság. Nagyszerű élmény volt, hogy nemcsak a magyar csapat, hanem az egész ország mögöttem állt. A nyitóünnepségen a zászlóvivő szerepre jelölés az egyik legnagyobb elismerés, amelyet valaha is kaptam. Hatalmas motiváció az elkövetkezendő két hétre. Ez egy új mérföldkő a sportkarrieremben.”

Szívből gratulálunk és szurkolunk Neked, Koni!

...

Frissítés:

Konrád 1:49.01-es időeredménnyel – futambeli ellenfelét, a kínai Aerchenghazi Xiakainit megelőzve – a 29. lett az 1500 m döntőjében, ami helyezésben és időeredményben is elmarad egy picit mind a négy évvel ezelőtti szereplésétől, mind az ő várakozásaitól, azt azonban hozzá kell tenni, hogy az előzetesen kitűzött 1 perc 45 másodpercen belüli időeredményt csak a három érmesnek sikerült elérnie. Mi így is nagyon büszkék vagyunk rá, és szurkolunk, hogy 1000 méteren olyan eredményt érjen el, amivel elégedett lesz.

Addig is kívánjuk, hogy élvezze az olimpiát!

- BM -

Feltöltötte: mberes | Megnézték: 183 vissza

Belépés


Név:


Jelszó:


Regisztráció

Szavazás

Milyen kütyün keresztül olvasod a honlapunkat?




szavazás állása és régi szavazások