ENGLISH
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

MINI UNITED beszámoló - 2007.07.09.



A 2005-ben, az olaszországi Misano-ban tartott új MINIs találkozó, a MINI United második alkalommal került megrendezésre, ezúttal a hollandiai Zandvoort-ban található versenypályán.
A BMW Magyarország felkérésére a New Mini Club mellet a Mini Club Hungary is képviseltette magát a rendezvényen. Az utat hosszas szervezés előzte meg.
Gondoltuk, hogy a 22 autóval egy konvojban haladás ilyen távon nem lesz piskóta, nem is beszélve az egyenpóló, rajtszám, stb. megtervezéséről. De legalább az útvonal egyszerű volt: 1440 km, ami szinte végig autópálya.

A tali június 23-tól 25-ig között, péntektől vasárnapig tartott, de hogy frissen és fiatalosan jelenjünk meg, már csütörtök reggel útnak indultunk.
Hajnali 4:30-kor találkoztunk Budapesten, hogy 5-kor el tudjunk indulni. Bár az elején akadtak gondok - főleg a sebességhatárokkal és a fényképészekkel -, egész jól beállt a konvoj. Az első állomás Hegyeshalom volt, ahol Csonka Pityun, Linczmayer Balázson és Németh Csabikán kívül egy komplett MINIs piknik várt minket. Itt vehettük át a már említett pólókat, rajtszámokat, továbbá egy meglepetés csomagot, amiben a gyékénytől az esőkabátig minden volt.
Miután sikerült a temérdek ajándékot betuszkolni az autókba, némi pihi után átléptük a határt és kezdetét vette az igazi út.
A többi kicsit homályos, csak az rémlik, hogy sok-sok tankolás, útlezárás, dugó, eső, és egy eltévedés után kb. 11 órakor leállítottuk a motort Noordwijkerhout-ban a hotel parkolójában. Már épp kezdtünk örülni, hogy megérkeztünk, amikor - másfél óra várakozás után – kiderült, hogy 10 embernek, köztük nekünk nincs szoba. Mivel kissé hisztisek voltunk, hamar elértük, hogy áttegyenek minket egy másik szállóba – öt csillaggal és tengerpartra néző szobával.

Másnap reggel már vidáman indultunk Zandvoortba, pedig még csak sejtettük, hogy milyen élményben lesz részünk.
Már odafele is hihetetlen sok MINIvel találkoztunk, de ami a pályán fogadott, elképesztő volt. Hatalmas parkoló, mindenhol csak MINIk és MINIk, Oroszországtól Dél-Afrikán át Amerikáig mindenhonnan. Bent a pályán pedig program program hátán, és persze még több MINI. Lehetett gokartozni, versenyezni, tanpályán vezetni, tranbulinon ugrálni, kaszkadőr- mutatványokat, autóversenyt nézni, enni, inni, MINIs ereklyéket vásárolni, és még sok minden mást, amit lehetetlen felsorolni.

A legfelemelőbb pillanat azért még is az volt, amikor megláttuk az első „klasszikus” Miniket a sok új között, persze kitüntetett helyen, a pálya kellős közepén! Eleinte sajna csak egy-két darab volt, de szerencsére egyre többen előkerültek.
Mikor már nem láttuk a fától az erdőt, leruccantunk a kb. 100 méterre található tengerpartra – ahol szintén mindenhol MINI volt – aztán megint vissza.
Már éppen lepihenni készültünk volna, amikor egykor Amszterdamból hívtak, hogy valaki kerékbilincset kapott, mi legyen? Persze ezt is megoldottuk…

Szombaton sajnos esőre ébredtünk, ezért elindultunk Amszterdamba várost nézni.
A kulturális programot természetesen a vöröslámpás negyeddel kezdtük, majd miután a csapat egy része ’valahogy’ lemaradt, a maradék csapattal hajókirándulásra indultunk, ami ismét kihagyhatatlan élmény volt. Némi szuvenyír beszerzése után átmentünk Zandvoortba, ahol örömmel nyugtáztuk, hogy a péntekinél kb. háromszor annyi MINI van, és ezzel együtt még több régi Mini. Még az esti Faithless koncerttel egybekötött buli előtt visszamentünk Amszterdamba összeszedni a lemaradt csapattagokat, akikkel aztán együtt buliztunk hajnalig.

A vasárnap reggel volt a legrosszabb: esett az eső, amúgy is zombik voltunk, és még össze is kellett csomagolni, mondván hogy tízkor indulunk vissza. Ráadásul még egy ’klubelnöki reggelin’ is részt kellett venni Rauno Altonennel, amit azért nem bántunk meg, de a hétvége méltó befejezése azért mégis a John Cooperrel való találkozás volt.

Bármennyire is maradtunk volna még, muszáj volt elindulni – hétfőn munka -, így végül dél körül hazafelé vettük az irányt.
Visszafele kisebb volt a csapat – néhányan már reggel elmentek, mások még maradtak -, ezért úgy döntöttünk, hogy nyomjuk a pedált ahogy bírjuk, és csak akkor állunk meg, amikor muszáj tankolni – bár amikor már csak 34 km-re volt elég a benzin és 25 km-re volt a kút, kicsit izgultunk… Aztán 13 óra autózás után itthon mégis azzal búcsúztunk, hogy legközelebb is ott leszünk!!!

Darvas Petra és Orosz Laci
Feltöltötte: Linczy | Megnézték: 2152 vissza

Belépés


Név:


Jelszó:


Regisztráció

Szavazás

Milyen kütyün keresztül olvasod a honlapunkat?




szavazás állása és régi szavazások