ENGLISH
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Újévi „Flúgos Futam” - 2008.01.18.

Mindenki gondolhatja, hogy nem volt túl kellemes felkelni a meleg, puha ágyból, de házigazdáim – Kőszegi Zsu és Borbély Tomi - lelkesedése, valamint az a’la carte reggeli enyhítette a „hagyjon engem mindenki békén” érzést! Miután kis csapatunk (pontosan 8 fő+3 autó) összeszedte magát és jómagam is emberi formát öltöttem, elindultunk a már hagyománnyá vált Újévi Minitalálkozóra.
Találkozóhelynek a Siófok város központjában található Víztorony lett megjelölve. Hiába, aki este bulizik… Sajnos nem sikerült elsőként odaérnünk, de ez cseppet sem zavart senkit.(Takács Tibiék beelőztek:-)
A kezdeti félszeg várakozást – kik jönnek el, itt lesz e mindenki - hamar felváltotta az öröm, amikor már a sokadik Mini is begördült a parkolóba. Én, mint „első bálozó” nagy élvezettel figyeltem, ahogy egyre több autó érkezik, és gazdáik nagy jókedvvel üdvözlik egymást. Volt ott Régi és Új, fekete, kék, piros és ki tudja még milyen színű kocsi, de mindegyikben, mindenkiben volt egy közös: a lelkesedés. Mindenki vette magának a fáradtságot és az év első napján, amikor mások még az ágyat nyomják, eljöttek Siófokra, hogy együtt legyenek. Az alig negyed órája még néptelen központ megtelt élettel. A lányok, asszonyok beszélgettek, a férfiak rögtön a motorháztető biztonságos rejtekébe húzódtak és belemerültek a szakmai dolgokba.
Amikor úgy tűnt, hogy mindenki megérkezett - ekkor már körülbelül 35 fő jött el - és a legújabb hírek is gazdát cseréltek, elindult a mi kis „flúgos futamunk”. Városszerte nagy érdeklődésre tettünk szert, ahogy a nem mindennapi karaván elhaladt, felkészülve arra, hogy teljesítse a mai nap feladatait.
Ellátogattunk Zamárdiba a kilátóhoz, ahol a lépcsőn felfelé és lefelé haladva néhányan egész ügyes kűröket mutattak be. Amikor visszaértünk a domb aljához, mindenki előkapta fényképezőgépét és vadul elkezdte kattogtatni. Először nem értettem, mi történhetett, de amikor megpillantottam a sok kisautót egymás mellett, már nem volt kérdésem. Egymás mellé sorakozva ott álltak a szebbnél szebb kis csodák, mindenki büszkesége. Akkor éreztem első alkalommal azt, hogy a jelenlévő embereknek mennyi mindent jelentenek ezek a járművek.
Következő megállónk a Völgyhíd lábánál volt. Nekem már sokszor volt szerencsém látni a hidat, hiszen munkám során minden héten többször áthajtunk rajta, rossz idő esetén pedig alatta, de a félig ködbe burkolózott csoda engem is megfogott. A csendet csak a többiek beszélgetése törte meg, én meg csak álltam és néztem, ahogy eltűnik a semmibe az út. „Sokan nem is tudják milyen remek kirándulóhelyek vannak a Balaton-parton!” Ezt Zsu mondta nekem és be kellett látnom mennyire igaza volt. Gyönyörű volt mindkét hely, ahova elvittek minket.
Kirándulás után visszatértünk Siófokra, ahol kezdetét vette a jó hangulatú ebéd. Az Amigo étterem igazán kitűnő választásnak bizonyult, hiszen mindenki tetszését elnyerte. Itt csatlakozott hozzánk későbbi korcsolyapartnerünk Bihari Dani (de miért is nem lepődött meg rajta senki, hogy késve?!?), aki nagyon sajnálta, hogy a délelőtti programról lemaradt.
Hát igen!!! A lélegzetelállító helyek mindenkit megfogtak. De nem csak a tájban kellett gyönyörködni, hiszen az ebéd előtti kérdőív pontos kitöltéséhez szükséges volt, hogy mindenki figyelmesen nézzen körül a kilátónál és a hídnál is, vagy esetleg elkapjon néhány fontos információt a szervezőktől. Az értékelés után kiosztásra kerültek a nyeremények, amik többsége saját kezűleg készült. (I. helyezett Takács Tibi lett. Gratulálunk neki!)
Higgyétek el, sokat dolgoztak Tomiék a kérdőíven és az ajándékokon is, de az az öröm, ami mindenki arcán látható volt, szerintem kárpótolta őket minden fáradtságukért!
Az elfogyasztott étkek után néhányan elköszöntek, míg a többiek célba vették a Balatont. Korcsolyázás és önfeledt beszélgetés bontakozott ki a jégen. Én a korcsolyázók táborát próbáltam erősíteni több-kevesebb sikerrel. Sajnos hamar sötétedett, ezért szinte mindenki elindult haza.
Ezúton üzenem mindenkinek, rosszul tettétek!!!!
Mi még elmentünk egy nagyot szaunázni és úszni a közelben található Magistern szállodába. Jóleső érzés volt az egész napos „megmérettetés” után ellazulni a melegben. Sokat beszélgettünk és arra jutottunk, hogy jól sikerült a nap és remélhetőleg mindenki ugyanolyan jól érezte magát, mint mi.
Kellemes meglepetés volt, hogy annak ellenére, hogy én csak egy „külsős” voltam, mindenki szívesen fogadott. Egy pillanatig se éreztem úgy, hogy mit keresek én itt?! Folyamatosan röpködtek a poénok, mindenki odafigyelt a másikra. Az egész olyan volt, mint egy NAGY CSALÁD kicsit bohókás összejövetele. Többen kérdezték, nekem mikor lesz Minim. Nem tudom, de ha lesz rá lehetőségem, higgyétek el, veszek magamnak egy ilyen kis kedvencet, mert nagyon jól éreztem magam, és vétek lenne kimaradni az ilyen összejövetelekből.
Köszönöm mindenkinek ezt a felejthetetlen élményt!!!

Kanizsai Geni

Képek megtekinthetőek itt.
Feltöltötte: Linczy | Megnézték: 2014 vissza

Belépés


Név:


Jelszó:


Regisztráció

Szavazás

Milyen kütyün keresztül olvasod a honlapunkat?




szavazás állása és régi szavazások