Béres Máté
2015-ben vált valóra dédelgetett gyerekkori álmom és lettem Mini-tulajdonos, illetve minis – mert mint tudjuk, az nem ugyanaz! A 2025-ös lesz a tizenegyedik szezonom a klubban, és ebből már a kilencediket kezdem elnökségi tagként. A „szakterületem” a rendezvényszervezés és a kommunikáció, műszakilag viszont totális toprongy vagyok, így a Minit érintő szakmai kérdésekkel inkább ne hozzám forduljatok! : ) Ami viszont a klubot és a társaságot illeti, azt nagyon komolyan veszem, már nehezen tudom elképzelni nélküle az életemet. Számomra ez egy igazi család, ahol sok nagybetűs barátra leltem, ezért különösen a szívemen viselem a sorsát, és szívesen veszek részt a közösség életének alakításában, amíg erre igényetek van. Az én „minisségem” ebben áll. Vezetői ambícióim sosem voltak, ez inkább csak így alakult, talán azért, mert már a második klubos szezonomban saját találkozót szerveztem a Zselicben, viszonylag aktív és agilis voltam, és az akkori klubvezetés úgy gondolta, kell a friss vér a csapatba. Azóta számtalanszor szerettem volna visszavedleni „mezei” taggá, csak élvezni a találkozókat, megszabadulni a sok stressztől, amivel ez a munka olykor jár, de valami mindig visszatartott, legfőképpen a pozitív visszajelzéseitek, amiből többnyire azt éreztem, hogy jó és fontos, amit csinálunk, és szükség van rám.
Borostyánkői Zsolt
1992-ben vettem az első olyam Minimet, amivel végre közlekedni is tudtam, azóta csak Minim van. Közreműködtem a klub megalapításában, majd az első 6 évben elnökségi tagként vettem részt a közös munkában. Rengeteg kihívással járt a nulláról indulni, de a lelkesedés és az elhivatottság mindig átsegített a nehézségeken. Most lényegesen egyszerűbb a helyzet, a korábbi klubtisztségviselők áldozatos munkájának hála, egy jól működő rendszert kell tovább vinni. Megoldandó feladatként mindössze a saját, illetve a többi vezetőségi tag elképzeléseinek, terveinek megvalósítása jelentkezik.
Farkas Zoltán
Ahogy a generációmban szinte mindenkinél, nálam is a Matchbox Minivel kezdődött minden. Bejárva az összes állomást, amik egy kartergázzal fertőzött ember életében szinte kötelezőek – kocsimosás bevállalása, csakhogy kiállhassak a garázsból, már a jogsi birtokában önfeledt autózás a haverokkal az elkunyerált családi autóval, szlalomversenyek egyre komolyabb autókkal, oldtimer rendezvénynek – mostanra elérkeztem a mennyországba: minizek. Ehhez nagyban hozzásegített, hogy 2008-ban az Oldtimer Expón összeismerkedtem a „minisekkel”. Barátságok szövődtek, életre szóló élményeket kaptam az első pillanattól kezdve. Szerencsés vagyok, hogy alkalmam volt részt venni néhány jelentős klubrendezvény kivitelezésében – Mini50, IMM, Mini60, MCH25. Nagyon hálás vagyok azért, hogy befogadtatok, és óriási megtiszteltetés, hogy megválasztottatok vezetőségi tagnak.
Götcz Tamásné Kriszti
2018 novemberében, két évi építés-szépítés után vált Minim használhatóvá. A következő évben „merészkedtünk el” életünk első IMW-jére, Balatonszemesre. Csak egy napra, mert fogalmunk sem volt, milyen társaság ez a Mini Club Hungary… Aztán megkezdődött a találkozókra járás. Sok jó arccal találkoztunk, beszélgettünk. Volt, akivel már többet-kevesebbet együtt is dolgoztunk, szerveztünk. Így egyre jobban bekerültünk a klub vérkeringésébe. Óvodapedagógusként sokfajta koordinálásban, szervezésben, kreatív tevékenységben veszek részt, három, lassan felnőtt gyermek édesanyjaként meg napi szinten megy a logisztika.
Varga „Gojo” Gábor
Először 1994-ben ültem Miniben, és akkor még nem tudtam, hogy ez lesz az autó, amit nem fogok tudni kiverni a fejemből sohasem. Aztán eltelt több mint tizenkét év, mire odaállhattam annak a hatalmas gödörnek a peremére, amibe beleesve helyükre kerültek a régi dolgok és megérkeztem. Azóta pedig nincs olyan nap, hogy ne jusson eszembe ez. Szeretem a Minit, szeretem ezt a klubot, szeretem benne az embereket is, és szeretnék tenni azért, hogy még sokáig megmaradhasson olyannak, amilyennek megismertem. Értek a szervezéshez és jól oldok meg problémákat is, és nagyon örülök, hogy ezeket az energiákat újra a jó irányba fordíthatom.