A Mini Club Hungary rövid története

A Mini az egyetemes emberi kultúra és történelem kitörölhetetlen része. A Mini Club Hungary küldetése és feladata, hogy ezt a páratlan örökséget az utánunk következő nemzedékek számára is megőrizhessük. Kiemelt cél a közös minizés, egymás segítése, találkozók, programok szervezése, ezen ikonikus autók és a Mini szellemiség megőrzése és továbbadása az utókor számára.

„A classic Mini birtoklással örömmel vállaljuk, hogy folyamatosan szerszámokkal, tartalék olajjal és hűtővízzel utazunk. Élvezzük, hogy a kormányt szervó nélkül tekerjük, klíma nélkül vezetünk a nyári kánikulában és hogy a derekunkkal helyettesítjük a Minikben nem létező tekercsrugókat. A karburátorainkat olajjal töltjük fel, a biztosítékainkat sűrűn mozgatjuk, a beesett gázpedált a lábunkkal alányúlva emeljük vissza. 10, vagy 12 colos kerekeken gurulunk. (Na jó, akad egy-két 13-as is 🙂 ).”
 
Ha érted, vagy meg akarod érteni, hogy miről beszélünk, mi motivál bennünket, birtokolsz egy ilyen autót, akkor csatlakozz hozzánk! Ha a fenti dolgok ismeretlenek, idegenek, érthetetlenek számodra, akkor nem bennünket keresel, de ezen könnyen változtathatsz! Csak ülj be egy classic Minibe, válassz ki egy kanyargós útszakaszt és rögtön rájössz, mi vezet bennünket, classic Miniseket.
 
 
A kezdetek:
 

A Mini Club Hungary megalapítása örökös tiszteletbeli elnökünk, Király Ferenc ötlete volt, akit legelőször a 70’-es évek közepén érintett meg Issigonis autója. Ma már muzeális értékű fotógyűjteményét éveken át bővítgette, mígnem 1986-ban maga is valóságos Mini-tulajdonos lett. Még ugyanebben az évben, az első magyarországi Forma 1-es futamon találkozott össze a tiszaújvárosi (akkoriban még Leninváros) Kapusi Zoltánnal és feleségével. A társaság eleinte csak lassan bővült. Négyen voltak, – Németh Andrással és Varga Józseffel kiegészülve – amikor 1989. őszén egy leninvárosi találkozás alkalmával elhatározták, hogy klubot alapítanak. E szimbolikusnak mondható döntés nyomán került a ma is használatos klublogóba az első alapítást jelző 1989-es évszám. Elkészült az első klubmatrica is, de a szerveződés léket kapott, mert a négy alapító közül három időközben túladott a Minijén, így Király magára maradt.

Hosszú, kevés eredménnyel kecsegtető évek következtek, de Feri nem adta fel. Kiterjedt levelezést kezdett a világ minis regisztereivel, klubjaival Németországtól Finnországon át az Egyesült Államokig. Az itthoni minis közélet aztán egy egészen profán ötlet nyomán kapott lángra: Király „társkereső” hirdetést adott fel hazai autós szaklapokban, amelyre Borostyánkői Zsolt, Berek Zsolt, és Kerényi László jelentkezett. A jó külföldi kapcsolatoknak volt köszönhető, hogy a négyek bandája időben tudomást szerzett a szlovák Mini Club pöstyéni rendezvényéről, ahova 1995. júniusában közülük hárman eljutottak. Az első – rögtön külföldi – találkozás összekovácsolta az alapítókat, akik lelkes szervezésbe kezdtek.

1995. november 18-án 22 alapító taggal megtartották az első taggyűlést a budapesti Közlekedési Múzeumban. Hivatalosan is megalakult a Mini Club Hungary, amelyet Kerényi Márti segítségével hamarosan a cégbíróságon is bejegyeztek. Az alapítók a Mini-hagyomány ápolását, a Mini-mánia terjesztését, egymás segítését tűzték ki fő célul. 1996-ban megjelent a klub első újságja, „Mini” címmel Borostyánkői Zsolt és Berek Zsolt szerkesztésében. A „szerkesztőséghez” később Fülöp Zsuzsi is csatlakozott. Az első évadnyitó taggyűlésre Zsámbékon került sor 1996. március 10-én, 38 Mini részvételével. A klub taglétszáma ekkor 43 volt. 1996. június elején már 5 magyar Mini jutott el a pöstyéni szovák találkozóra, majd még ebben a hónapban részt vettek az első nyugati találkozón is, az ausztriai Obergrünbachban.