A hetvenes-nyolcvanas években a pesti utcák, ha nem is sok, de 3-4 Minit egy napi városnézés keretében mindig láthatott az ember. Ha az akkori Mini-szerelők utcafrontját megközelítjük az Austin-Morris gyártmányok szinte teljes palettáját megszemlélhettük.
No de hogy kerülhettek az angliai BMC/MLMC autói kis hazánkba? Az akkor virágkorát élő MERKÚR szinte csak a KGST államok épp aktuális típusait forgalmazta. Ezen kívül tranzakciók keretében hivatalosan lehetett VW Käfer, Fiat 850, Sport Coupe-hoz is hozzájutni, az erre „jogosult” embereknek. Azt már mindenki tudja, hogy akkoriban mit jelentett az erre „jogosult”.
Ha ennél is többre vágyott az ember, akkor a KONSUMEX jelentette a megoldást. Feltéve, hogy egy külföldi rokon tudott ajándékba küldeni mondjuk egy Minit, vagy egy tartós kiküldetés eredményeként tért haza vámmentesen behozható Minijével. Akár így, akár úgy, most 30 évvel később is köszönjük az akkori tulajdonosoknak, hogy a Minit választották! Természetesen azért, mert ezek a Minik még most is futnak, talán már két felújítást is megérve. Ha az angol azt mondja, hogy a Beatles is Minivel járt, akkor én azt mondom, hogy Presser Gábor meg nálunk járt Minivel!
De talán ez nem is olyan egyszerű. A Minit annak idején élsportolók, színészek, zenészek engedhették meg maguknak. Ha fellapozzuk a régi szürke forgalmi tulajdonoslapját, biztos, hogy nem Kiss János, Ózd, Tárkai utcát olvasunk benne. Míg az előzőekben említett Merkúr-os nyugati csodák eljutottak vidékre, mondjuk egy orvoshoz, TSZ elnökhöz, addig a Mini – legalábbis első tulajdonosát tekintve – szinte biztos, hogy budapesti. Ha a már említett szürke forgalmi – vigyázz, megőrizendő!! – okmány belső kemény oldalán azt olvassuk, hogy a Vámérték alapja 161.000 Ft, akkor például 1974-ben mi pénz volt ez.
Az Ajándékautó Szolgálatról már szóltam. De pontosabban honnan is kerültek be ezek a Minik? Talán egyenest Angliából? Nem! Egyszerűbb megoldás volt mondjuk Ausztriából behozni külföldön dollárban kifizetni a Mininket. Az Austin von Stahl, később a Legland von Stahl bécsi cég. Eduard Symon vezetésével mindent le tudott bonyolítani. Megjegyzem, ’85-ben találkoztam Symon úrral kint Bécsben és mondhatom, Ő egy igazi korrekt üzletember. Óriási ismeretséggel, összeköttetésekkel, nyílt emberi kapcsolatokkal. Később, a Honda-Rover házasság idején már a Heister-ill Johannes Gasse Leyland autószalonjaiban a Mini háttérbe került, de az igazgató irodájában a hőskort idézték a Rallye Minik fotói az autók rendszámával.
Míg a VW-nek volt szakszervize, a Mininek, ill. Austin/Morrisoknak nem. Akkor ki kellett járni Ausztriába egy szervizre? Talán az elsőre, de megoldható volt ez Budapesten is. Kotán László, Tóth Imre, Murányi Levente nevét mindenki ismerte akkoriban. Laci bácsi nyílt referenciával dolgozott, hisz a pályaverseny-bajnokság illusztris résztvevője volt. Cserkuti NVU-ja és Skoda pályagépek igen erős mezőnyét alkottak. Amit ma a Mini World magazinban így mutatnak be, hogy a „Hűha”, a fekete flip-frontos befecskendezős Mini, már 1970-ben is tudta.
Lacibá’ „száguldó kutyaólja”, majd utána fia, Peti rallyecross szereplése egy 1275 Clubman GT-vel nagyban hozzájárult a Mini elismeréséhez. Ha már itt tartunk: Balzsay Béla, Klink János, Kesjár János, a Kiss-Rugyai páros, és még néhányan a magyarországi rallye-történelemben már a Mini Cooper-ekkel is beírták a nevüket. Murányi Leventét a mai ember, mint Jaguar szakértőt ismeri. Azonban neki sem jelent problémát egy Mini-javítás. Tóth Imre műhelye számomra a kánaán volt. A fotógyűjteményem nagy részét az Ő műhelyénél örökítettem meg.
Az akkori szaksajtó is segítette a nyugati autóra vágyó emberek választását. Az Autó-Motor az egyetlen volt akkoriban, aminek cikkeire támaszkodni lehetett. Fekete András, Rózsa György, Leiner György, Almássy Tibor tesztjei, bemutatói rám is nagy hatással voltak. És hogy mi volt a csúcs és a lénia? Leiner György: AUTÓTÍPUSOK! Kész, vége, filmszakadás! Köszönjük szépen! Beszéljünk egy kicsit a 70-es évek Minijeiről, amiket lelkes klubtársaim még ma is fenntartanak, üzemeltetnek. Első élményem 1975-ből. Helyszín: Eger. SZOT beutalóval, a fő utca egyik szakközépiskolájának kollégiumában. Az ablakból nézve az AFIT-szervizben rodeózó – no én autószerelő leszek – látom meg talán. –UI-s rendszámú, narancssárga, Minilite felnis Austin Minit.
A 29-es Racing Mini Matchboxom már megvolt, így akkor ez a második élmény? Kézzelfoghatóan egy sötétkék IC-s rendszámú, szintén Egerben. Következő egy IX-es piros –fekete Cooper, a Dohány utcában, Pesten. Akkoriban minden évben jártam a BNV-re. Az akkori Autópiac a Dobi István úton, egy magamfajta 16-17 éves autószerelő tanulónak a beteljesedés volt. 3-4 Mini az eladótérben! A „Szmena” gép csak úgy exponált, ismeretségek kötődtek, első tapasztalataimat megszereztem. Az általános összetételt az akkoriban új MK III-as típusok adták, legtöbbje piros volt. Akkor volt divat a fekete kasztni, aranyszínű felni. A szélvédőre ragasztott Rallye Sport, vagy Mini Cooper feliratok megszokottak voltak. A ködlámpák (krómozott) rallye csíkok már egy kis különlegességet feltételeztek. A sportkormány, az eredeti vasfelni kiszélesítve, a Cooper „nadrágtartó” csíkok elől-hátul, a bambusz antenna, pepita kormányvédő már olyan extra volt, amit csak néhányan engedhettek meg járművüknek. Nagyon sok Minin volt alufelni. Az ATS, Mille Miglia, BWA, Cosmic gyártmányok mellett, a ma is ritka, Mambák is láthatók voltak.
A gumiabroncs-kínálatot a Semperit, Michelin és a Dunlop jelentette. A Nagymező utcai gumiabroncs szaküzletben még a kirakatban is volt! A motorokba illett Shell, vagy BP olajat önteni. Később az Interág boltban már az elérhető nyugati extra alkatrészek is kaphatók voltak. Boge, Koni lengéscsillapítók, Hella, Raydiot ködlámpák, stb. Megjelentek az első fóliázott ablakok, no és a Koppány-féle kipufogó dobok.
Az új rendszám bevezetéséig regisztrálhatók voltak a Minik, utána minden összekavarodott. Magánimport keretében sorra érkeztek be 1986 körüli Mayfair-ek. A Határ úton majd a Jagelló úton szalonban árulták a 12”-os Miniket. A Bürök utcában szerviz nyílt, alkatrész raktárral. Gombamód szaporodtak az alkatrészes cégek, a Lippai-Hajnal Q1-es hálózattal kezdve. Az alkatrészellátás kezdett megoldódni a még nem említett, klubunk partnerre talált az AMERO-R Kft. és a Bárdi Autó Rt. Személyében. Mind többen vállalkoztunk szeretett autónk, a Mini felújítására. A restaurálás lehetne a cél, de jelenleg ez több szempontból sem megoldott. Egy megjegyzésem van, 16 évi Minizés után: Minit érdemes venni, megtartani, állagát megóvni, ha eljön az idő, felújítani. Maholnap a klasszikus Mini kiváló állapotban olyan érték lesz, amit a Motorclassic állapít meg!
És még egy! A Minire – mint minden olyan jármű, amiből veterán jármű lehet – érvényes, hogy elsődleges szempont az eredetiség! Most már bármit is tervezel, előbb-utóbb ide lyukadsz ki.
Nézegess képeket itt: https://miniclub.hu/galeria/nggallery/minik/kiraly-feri-mini-archivum
Feri (001)